A macskakerekség emlékei

Bársonytalpak a múzeumokban és macskakabinet

A macskával kapcsolatos mindennemű művészi alkotás lényegisége egyfelől magához az állathoz való viszonyulás kifejeződése, másrészről az adott kor emberének ezen keresztül megnyilvánuló életfelfogása, értékrendje, szociális, anyagi, kulturális, társadalmi problémái. A macskával kapcsolatos alkotások jóval túlmutatnak önmagukon, és általuk betekintést nyerhetünk egy másik kor, vagy akár egy másik civilizáció emberének világába. Az állat fontos tükör, melyen át láthatjuk az emberiség aktuális tudati szintjét, helyzetét, hétköznapjait, ünnepeit, nehézségeit és örömeit.
A történelem során a macskafélék megszámlálhatatlanul sok szálon kapcsolódtak a kulturális élethez. Egyik említésre méltó motívuma ennek a múzeumokkal való társulásuk, ami szintén eltérő módokon és formákban valósult meg az időben és térben egymástól különböző pontokon.
Napjainkra már a macskamúzeum fogalma is létezik, valamint cicák is élnek ilyen intézményekben. Hosszú út vezetett azonban idáig, sok dorombolással, és annál is több lépéssel azokon a híresen puha, apró és nesztelen bársonytappancsokon. Az egyiptomiak köztudottan istenként tartották számon a macskákat. Mumifikálták testüket, és a fáraókkal együtt temették el őket, ezzel a történelem során elsőként bizonyos fajta szándékolt tudatossággal adtak alapot a macskák és a múzeumok kusza viszonyrendszerének, ami a későbbiek során egyre szélesebb körben fejlődött tovább. Nyilvánvalóan állagmegőrzési céllal tartósították az isteni lényeket, és nem meglepő, hogy ezeket az utókor ki is állította. Még ha nem is kifejezetten a jövő muzeológusainak és látogatóinak készítették a múmiákat, mégis, valahol azt tervezték velük, hogy munkáik fennmaradjanak.

Folytatás a Macskamánia Magazin 2019/4. számában

©2019 Macskamánia Magazin. - Minden jog fenntartva!