„Mert kezdet nincs, csak folytatás van.”

Beszélgetés Shrek Tímea íróval és Marcsák Gergely költővel

Két kárpátaljai alkotó, két egyedi irodalmi hang, akik a magánéletükben viszont szövetséget alkotnak, a külön helyett a közöst választották: építgetik közös életüket, irodalmi rendezvényeket szerveznek Kárpátalján, ráadásul macskájuk is van, akit szenvedélyesen szeretnek fényképezni is.

– Timi, Neked hogyan indult az irodalmi pályafutásod? Úgy tudom, volt egy nagyon szerencsés pillanat az életedben: amikor egy kárpátaljai fellépése kapcsán Ferdinandy György íróval találkoztál. Kérlek, mesélj erről a sorsfordító találkozásról!
Tímea: – Talán a legelején kezdeném. 2013-ban, a főiskola ötödik évében egy nagyon jó kis magyar szakos csoportot hozott össze a sors. Szerencsésnek éreztem magam, hogy egy év kihagyás után, amikor visszatértem az iskolapadba, ilyen emberekkel kerültem össze. Többen közülük a szépirodalom felé kacsingattak, és épp azon az őszőn jelent meg egy antológia, az Intermix kiadó gondozásában, amelyben többen közülük szerepeltek is. Ez volt a Szárnypróba. Mivel tudták, hogy én is érdeklődöm a téma iránt, meghívtak néhány bemutatóra, majd végül az év decemberében az Együtt irodalmi-kulturális folyóirat év végi megbeszélésére. Üres kézzel én sem mehettem; az volt az első alkalom, amikor hozzáértő szakember nézte meg az írásomat. Ő volt Vári Fábián László. A novellát elkérte, kicsit javított rajta, majd a januári számban már le is közölte. Ez volt az indulás, innen kezdve az ár vitt magával.
A fiatal csapat mindenre kész volt, telve energiával, úgy döntöttünk, hogy szükség van egy műhelyre, ahol havonta találkozunk, és megbeszélhetjük a szövegeket, ám az öregek figyelmeztettek minket: vagy csináljuk normálisan, vagy sehogy.  Ekkor megalapítottuk a Kovács Vilmos Irodalmi Társaságot, amely mára elismert fiatal szervezet mind Kárpátalján, mind Magyarországon. Kezdetben meghívást kaptunk az irodalmi rendezvényekre, ahol felolvastunk, vagy akár a szervezésbe is besegítettünk, így kerültünk 2014-ben a Magyar Művészeti Akadémia kihelyezett kerekasztal beszélgetésére, ahol több neves íróval megismerkedhettem. Köztük volt Ferdinandy György is. Elkérte azt az Együttet, amiből felolvastam, és megkért, hogy írjam bele a levelezési címem. Én ezt meg is tettem, majd néhány hét elteltével levelet hozott a postás, egyenesen Amerikából. Gyuri bácsi írt, javításokat eszközölt a szövegeken, kérdéseket tett fel és tanácsokkal látott el. Meghagyott egy magyarországi postacímet, ahová várta a válaszomat, én pedig örömmel rohantam is a postára, és adtam fel a borítékot. Így indult ez a barátság, ő Amerikából írt, én pedig neki Kárpátaljáról. Gyakran megesett, hogy azokat a leveleket, amelyeket ő Budapestről küldött, meg sem kaptam.

Folytatás a Macskamánia Magazin 2020/2. számában

©2020 Macskamánia Magazin. - Minden jog fenntartva!