Nemzeti büszkeségünk

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Kincsem,  a macskabarát versenyló 2.

Előző lapszámunkban beszélgetést kezdtünk Hesp Józseffel, Kincsem idomárjának ükunokájával, aminek apropója a macskatörténelem azon jeles, doromboló személyisége volt, aki az Európa-szerte ismert, „legyőzhetetlen csodakancaként” emlegetett lovat teljesen a mancsa köré csavarta. Olyannyira, hogy az még a versenyeken sem volt hajlandó elindulni doromboló barátnője nélkül. A nemzeti büszkeségként számon tartott Kincsem 13 versenypályán összesen 54 alkalommal állt rajthoz, és 54 ízben aratott győzelmet. Eredményeinek értékét emeli, hogy kancaként verte meg a méneket, ami a lóversenyeken kivételesnek számított. Most folytatjuk az ismerkedést a szokatlan állatpáros történetével.

– Igaz az, hogy Kincsem egyetlen versenyen sem volt hajlandó elindulni szívének oly kedves cicája nélkül? Hogyan képzeljük el ezt a gyakorlatban? Mit kellett tennie a macskának ahhoz, hogy a csodakanca rajthoz álljon?
– Ott lenni vele. A jelenléte volt a fontos, mint egy jó társnak. A macska persze nem ment ki vele a pályára, hanem a boxban maradt, de volt annyira intelligens, hogy tudta, Kincsem vissza fog jönni. Amíg a „magyar csoda” futott, addig ő egerészett a szalma között, és tette a dolgát.

Folytatás a Macskamánia Magazin 2017/6. számában

©2017 Macskamánia Magazin. - Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.